|
Nyakasok
|
 |
| a genfi mészáros |
A nyájtól önként elbarangoló juhok után érzett fájdalom mindig nagyobb, a testvéreit cserbenhagyó ellenség mindig gyűlöletesebb. A kálvinisták szakadársága majd 500 éve fáj és dühít, torzsalkodásuk eszünkbe juttatja a gyönyörű Madonnák lemeszelt arcát....
Nekem a legjobb barátaim között is akadnak becsületes,
kedves reformátusok. Az egyes emberekkel sosincs baj,
légyen az bármely szekta tagja, légyen az krisnás is akár,
egyedül ártalmatlanok. Egyesítve veszélyes minden
félrecsúszott eszme, és egyesítve képes nagyra minden nemes
idea. A remeték szentsége tiszteletet ébreszt bennünk, de a
közösség erőt ad. De csak a jó szellemiség hasznos -
bármennyire is próbálják egyesek nevetségessé tenni, a "jó"
létezik, és támadói is áhítják szívük "anyaggal" mocskolt,
láthatatlan, de emberségtől Isten által pislákoló rejtekén.
A reformátusok zsinat utáni megosztottsága megmutatja
nekünk pőrén: aki elengedi Istene felé kinyújtott kezét, az
saját hajánál fogva nem ráncigálhatja magát az örök fény
felé. Mi ez? Micsoda megátalkodott megosztottság, mikor
Isten szolgái egymásnak esnek hatalomtól zavart fejjel? Én
csak a megtévesztett híveket sajnálom. Ők nem lehettek ott,
amikor a genfi diktátor elégette Servét Mihályt. Amikor
mésszel kenték be az évszázados templomok szent freskóit. A
MIÉP-es lelkészek lázadása intő jel: az egyetemessel
szemben állók maguk is széthúznak, egymás torkának esve
falják egymást, szellemi kannibalizmusuk riasztja a
jóérzésű, fegyelemtől és alázattól büszke igazakat.
A zsidók sosem voltak keresztények, így az árulás bűne nem
hullott fejükre, ők kezdettől tagadták Krisztust, értük
kevésbé fáj a szívünk. Egyszerűen idegenek, akik beékelve
magukat közénk itt vannak. Az ádvent második napján azonban
a reformátusok közös karitatív munkáról állapodtak meg a
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével. Mi ez? A
konokok szövetsége, akik Rómát Debrecenben, Tel-Avivban,
New Yorkban vagy ki tudja hol, talán legközelebb egy
afrikai törzs kunyhójában látják. Érezzük a zavart, egy hét
alatt másodszor is, protestáns felebarátaink züllő
világában.
Antall József piarista türelemmel békítette az országot, és
nem volt árvíz. Horn materialista dühében is érzett
tiszteletet Vatikán iránt. Orbán Viktor nyegleségével,
Csurka István fegyelmezetlenségével megosztja a nemzetet. A
széthúzás a csökönyös ellenszegülés bűnének örökké kísértő
penitenciája.
|
Környey-Nagy Ákos,
bencés diák, 11/b |
| főoldal |
 |
|
|
|
