főoldal | Zine | Kedves m_ATULA! | 

18as


Ez valahogy fordítva kezdődött, aztán összevissza ért véget. geciposztgeci.

Végül az ellenőrnek ki volt verve mind a két metszőfoga, amikor felszállt a 18as villamosra a Rácnál. Én is ott ültem, de főleg egy bosnyák bokszoló, mellesleg pedig pár legyógyszerezett, mosolygó nyugdíjas. A bokszoló állt. Bütykös ökleit hanyagul átbújtatta a kapaszkodón és csuklóból lazán lóbálta. Az ellenőr frissen szétvert pofáját tamponálgatta egy foszladozó zsepivel, amíg az ajtók csukódtak, aztán lehajtott fejjel, de céltudatosan elindult a bosnyák hústorony felé. Mert ő volt a legközelebb. Mindig a bosnyák hústornyok vannak a legközelebb. A 18ason mindig a saját sorsunk áll a legközelebb.

Érezte, ahogy a kalciumos reccsenéssel szinte egyszerre a nyúltagyáig hatol a fájdalom. Kb. 21:14 volt. Kiköpte az egyik letört fogdarabkát és szemérmesen rálépett. Felnézett a bosnyákra, és bátran megszólította.

-Jegyeket, bérleteket uram! - Nem emlékezett rá, hogy a másik fogdarabkát a következő, vagy az azutáni mondat után fogja kiköpni. Mindig csak a következő járat érdekelte, de mindig belezavarodott, hogy melyik az. A villamosok olyan egyforma sárgák.

A bosnyák bokszoló kiakasztotta lapátkezeit a kapaszkodókból, egy precíz mozdulattal a zsebébe nyúlt és a monokli-lila jegyét a vérvörös lyukasztógépbe csúszatta. A baljóslatú színektől az ellenőrünknek dezsávüje lett. Vagy volt, vagy lesz. A hetyke ellenőr mégis kikapta a lyukasztóból az egyre lilább, de még szűz jegyet, és kihívóan feltartotta.

És mondá:
A menetjegyet előbb érvényesíteni kell, miután felszállt, és nem mielőtt meglát engem, de még mielőtt meg bűntettem, előtte elveszem a jegyét, és utána összetépem, aztán pénzbírságlom, és ha miután három nap eltelte előtt befizeti, holnapi munkanaptól kezdődően az Akácfa utcába, mert ha csak utána, akkor már most előre mondja meg, különben visszamenőleg lesz.

A menetrendről 3 perccel lemaradt száguldó 18as, és az hogy én most itthon Faith No More-t hallgatok, csak tovább gerjesztette az idővihart.

A bosnyák tökmagyarúl mordult egyet és hangosan megropogtatta belazult ujjperceit. A vészjósló reccsenéstől, a villamos ablaki jégvirágba borultak. Az ellenőr kiköpte a földre a másik fogdarabkát is, de a jegy addigra már megint a bokszoló kezében volt. A bokszoló egy elegáns mozdulattal kikapta a kezéből. Már mondta volna az ilyen esetekben szokásos szöveget, de végre becsapódott az arcába a bosnyák jobbosa. Valahogy érezte előre, vagy beugrott a régi emlék.

Épp akkor szállt föl a Rácnál, és elindult felém.

Galian

főoldal

m_ATULA m_AGAZIN | © 2001