magyar népmese (Ékes József gyűjtése)
Eccer vót, hó nem vót, vót egy király. Ez a király kenyte,
kenyegette az asszonyt, mégsem vót gyeröke, csak egy. Hát a
kis a Gazsi. Vót még neki lyánya vagy három.
Hát nagyon szerette ez a király a kis Gazsit, mert hát nem
vót neki több. Evítte még a nagy Ronaldóhoz is eccer. Meg
ilyen kis kóbászkákat kapott reggelire. Az anyja is neki
saját tejével etette. Még akkoriban. Hát eccer, úgy
karácsonynek előtte, vagy ipp utána - öregapám sem
emlékszik mán - eveszett a gyerök. A kis Gazsi. A király
evesztette a Gazsit. Nem úgy, hogy elakarta emészteni az
erdőbe, hanem csak véletlenből.
Mert hát a királlyal utaztak, oszt megborúlt a kocsi.
Megtört neki a fara. No hát. A királynak meg sietnie
kellett, mert ipp jött az oláh király vendégségbe. Oszt a
vendéget meg nem lehet váratni. Mentek szalonnázni.
No a kis Gazsi meg ottmaradt a kocsinál. Vót neki ilyen kis
füles kucsmája, de a kis legények orra csak cinegét fog.
Mondom, hideg vót, úgy karácsony hava. Várakozott szegény.
No közben meg a király, az apja neki, szalonázott az oláh
királlyal. Boroztak is, azt mondja a király az oláh
királynak, nézzed csak meg mien kis legénykém van. Mert hát
szerette őt, mutogatta is, ha csak lehetett. Híjják a
dadákat, oszt sehol a gyerök.
Na megdühödött a király, gondóta ecsatangót a kis Gazsi.
Merthogy mondom, ez vót neki a neve. Emlékezett a király,
mikor ő csatangót el, az őneki az apja úgy leverte a
bányába, mint vakondokot a paraszt. Gondóta, ő is leveri.
Meghogy nem viszi el Tokjóba a nagy Ronaldóhoz jövőre.
Hát jön akkor egy porkoláb, hogy megvan a gyerök. Hogy ott
lett hagyva a kocsinál. No haragudott is a király, hogy mit
fognak majd mondani a népek, hogy ő otthagyta a kis Gazsit.
Az egyszem fiját neki. Mert hát dóguk vót az oláh
királlyal.
Na úgy nézett erre a király, mint amikor az apja leverte a
bányába, mint vakondokot a paraszt. Nem örült. Hát.
Gondóta, nem neki a hibája lesz, lefejez harminc
porkolábot, mért nem vigyáztak ők. Na le is lettek fejezve
másnap reggel. Nade csak pusmogott a nép, hogy így
otthagyta, meg úgy otthagyta.
Na erre a király gondót egyet. Kiállt a palota elé, azt
mondta a népnek: nem veszett el semmien gyerök, otthon
jáccott. Na. Azóta mondják arra, ha valaki elvész, vagy
otthagyják vagy mittudomén: otthon jáccik. A faszával.
Na, vége a mesének.
|
