főoldal | Kedves m_ATULA! | 
Werckmeister akták

Tanáraikat lefizető diákok, rendőröket korrumpáló ittasvezetők, politikusokat kenegető lobbisták - az ilyesmi egyáltalán nem csak magyar specialitás. Arra viszont büszkék lehetünk, hogy hazánkfia az a művész, aki először zsarolt kritikusokat a kedvezőbb értékelés érdekében.

A m_ATULA szerkesztőségébe valamikor 2001 elején, közvetlenül a Filmszemle után kezdtek érkezni az első hírek arról, hogy valami nagyon nincs rendben Tarr Béla, és az ő filmje, a Werckmeister harmóniák körül. Az igazság az, hogy mi tulajdonképpen már ezek a fülesek nélkül is gyanút fogtunk: egyszerűen nem tudtuk elképzelni, hogy mi lehet az a megmagyarázatlan erő, ami egyaránt készteti a New York Times és a Demokrata filmkritikusait arra, hogy fényesre mázoljanak egy trágyadombot. A megoldás ezúttal sem volt más, mint a pénz.

"A Rózsadomb sörözőben üldögéltünk néhányan, és teljesen tanácstalanok voltunk a fődíjat illetően" - emlékszik vissza a 2001-es filmszemle játékfilmes zsűrijének egyik, magát megnevezni nem kívánó tagja. "Hirtelen két feketeruhás, nagydarab férfi rontott a terembe. Annyira gyorsan történtek a dolgok, hogy nem is tudtam mindent megfigyelni. Az viszont biztos, hogy az egyikük egy szó nélkül úgy állkapcson vágta a feleségemet, hogy szegény azóta is csak pépeset bír enni. A másikuk megragadta a gallérom, és nagyon halkan és nagyon ijesztően, tagoltan azt arcomba mondta, hogy ha nem a Werckmeistert hozzuk ki győztesnek, akkor előtte búcsúzzak el a kislányomtól. Mire felocsúdtunk, már nem voltak sehol."

Ilyen előzmények után nem csoda, hogy Tarr Béla filmje sorra nyerte a díjakat, és egymás után jelentek meg róla a szervilisebbnél szervilisebb kritikák. A hallgatag rendező emberei mindenütt ott voltak, és hol szép szóval, hol néhány köteg húszezressel, hol egy szakszerűen performálandó kolumbiai nyakkendő beígérésével mindig elérték céljukat: főnökük művéről egy rossz szó nem hangozhatott el sehol.

Tanulságos az egyik budapesti irodalmi hetilap esete. "Kiadtuk a szokásos kritikusunknak a filmet, aki egy héttel később be is hozta a kéziratát. Korrekt volt, tételesen sorolta fel benne a film patetikus modorát, a nevetségesen szájbarágós képsorokat, a megfeledkezést az öniróniáról" - meséli a lap rovatszerkesztője. "Fogalmam nincs, honnét tudták meg, de másnap délben, amikor beérkeztem a szerkesztőségbe, egy boríték várt az asztalomon. 80 000 forint volt benne, és egy udvarias hangú levél, amelyben maga Tarr Béla kért meg arra, hogy inkább mégis írjunk a filmjéről valami hízelgőt. A negyedik feleségem épp terhes volt a harmadik gyerekünkkel, így fogcsikorgatva kénytelen voltam feladni az elveimet."

A Sátántangó című szappanoperát is jegyző Tarr mocskos üzelmei talán a Magyar Narancs esetében bizonyultak a legaljasabbnak. Miután ebbe az egykor közvetlenül Princz Gábor által főszerkesztett lapba is sikerült néhány talpnyaló stílusban megírt cikket beerőszakolni, véletlenül átcsúszott a rostán egy olyan írás is, amely őszintén szembe mert szegülni a Werckmeister-féle kultúrterrorral. A cikket jegyző Peer Krisztiánt 2001 szeptembere óta nem látták Budapesten, többek egybehangzó állítása szerint a nyáron a Ráckertben levezényelt razziák egytől-egyig az ő elfogására irányultak.

A Werckmeister-harmóniák elsöprő sikerét az USA keleti partján egyszerűen el lehetne azzal intézni, hogy az amerikaiak mind hülyék. Ez így van, Tarr viszont profi gengszter, így a tengerentúlon sem bízott semmit a véletlenre. Mivel az erős NKÖM-ös hátszél ellenére sem rendelkezett annyi pénzzel, hogy a New York Times és a többi, David Lynchet jelentős rendezőnek tartó lap kritikusait kilóra megvegye, kénytelen volt igénybe venni az orosz maffia jeles képviselőinek segítségét. Innentől kezdve pedig már nem volt több gond.

A m_ATULA természetesen megpróbálta megkeresni Tarrt és csapatát is. Többszöri megkeresésünkre senki sem reagált, azonban karácsony napján postaládánkban egy ördögien mosolygó Lars Rudolph fényképet találtunk, amelyre valaki rovásírással a "Gott mit Uns!" feliratot írta fel. Mi nem félünk.

Marci Personality

főoldal

m_ATULA m_AGAZIN | © 2001